Hisszük, hogy Isten újszövetségi népe újjászületett emberekből áll (Jer 31:31-34; Zsid 8:8-13). Ezért a gyülekezetünk tagjai megtért, hívő emberek, akiknek az életében az újjászületés valóságának bizonyítékai mások előtt is nyilvánvalók.
Jézus Krisztus parancsa szerint, hívő emberekként bemerítkezéssel is kifejezzük a Krisztussal való egységünket, az új és megváltozott életünket (Mt 28:19; Kol 2:12). Hisszük, hogy az újszövetségi, keresztyén bemerítésnek minden szempontból az újjászületett, hitvalló ember víz alá történő bemerítése felel meg (ApCsel 2:41).
Hisszük, hogy Isten szuverén módon, az Ő eleve elrendelése szerint, egyedül kegyelemből menti meg az embert a bűneiből (2Tim 1:9). Az Istennel szemben ellenséges természetünket egyedül Isten hatékony kegyelme képes megváltoztatni, hogy szeressük Őt és higgyünk Benne (Róm 8:7; Ez 36:26-27). Így minden, ami végső soron szükséges és hatékony módon elégséges az üdvösséghez, Istentől van, és az ember üdvösségre jutásában a döntő tényező nem az ember együttműködése, hanem Isten kegyelme (Róm 9:16).
Hiszünk azokban a tanításokban, amelyeket a “kegyelem tanainak” vagy a “kálvinizmus öt pontjának” is szoktak nevezni (az emberiség gyökeres romlottsága, Isten szuverén kiválasztása, Jézus Krisztus meghatározott engesztelése, a Szentlélek hatékony elhívása, a szentek megtartatása).
Hisszük, hogy az Istenhez való megtérés és az evangéliumban, Isten örömhírében való hit elengedhetetlen az üdvösséghez (Mt 4:17). Ezért minden embert ezekre hívunk, azon keresztül, hogy hirdetjük az evangéliumot, és beszélünk róla mindenkinek: családtagjainknak, ismerőseinknek és olyanoknak is, akiket korábban nem ismertünk (ApCsel 1:8).
Megkülönböztetés nélkül minden embernek hirdetjük az evangéliumot: bárki, aki az Úr Jézusba veti a hitét, annak Isten megbocsátja minden bűnét, és ingyen örök életet ajándékoz neki (ApCsel 13:39). Történelmi kifejezéssel ezt úgy is szokták hívni, hogy “az evangélium szabad felkínálása”.
Hisszük, hogy a Biblia Isten szava, hibátlan és tévedhetetlen, és kizárólag a Szentírás a végső tekintély, az egyedüli elégséges és biztos mérce, ami alapján kell minden tanítással, hittel és gyakorlattal kapcsolatos kérdést eldönteni (Mt 5:18; 22:29; 2Tim 3:15-17). Ezért arra igyekszünk, hogy pontosan, következetesen és minden részletre kiterjedő módon, egyre inkább megértsük és alkalmazzuk a Szentírás teljes tanítását a hitünk és életünk minden egyes területére vonatkozóan (Ezsd 7:10; Józs 1:7-8; Róm 12:2).
Ezeket a bibliai tanításokat megfogalmazzuk és felvállaljuk a Hitvallásunkban, amely védelmet nyújt téves tanításokkal szemben, és meghatározza a gyülekezet vezetését.
A gyülekezeti közösségi istentisztelet egy elkülönített esemény az életünkben, amelyben Isten van a középpontban, és minden elemét kizárólag az kell, hogy meghatározza, ami a Szentírás alapján Istennek leginkább a tetszésére van (Zsid 8:5).
Az istentiszteleteink célja, hogy a Szentírás igazságaira irányítva a figyelmünket, ezek alapján, egymással közösségben, egymást is építve tiszteljük, imádjuk Istent (Jn 4:24). Igyekszünk, hogy minden, ami az istentiszteleten történik, az ennek a célnak a megvalósulását segítse. Ezért nagy hangsúlyt helyezünk a Biblia magyarázására, Isten Igéjének a hirdetésére (2Tim 4:1-4). Lényeges szerepet kap az istentiszteleten a közösségi éneklés is, Isten dicséretére (Kol 3:16). Mindebben az Isten iránti hálánk, szeretetünk, Belőle fakadó örömünk és békességünk a Szentírás igazságainak helyes megértéséből kell, hogy fakadjon.
Hisszük, hogy az imádságnak nagy ereje és jelentősége van (Jak 5:16). Az imádságra nagy szükségünk van egyénileg és közösségileg is. Ezért rendszeresen együtt imádkozunk a gyülekezettel egymásért és más hívőkért, nem hívő emberekért, megtérésekért és az evangélium terjedéséért az egész világon (1Tim 2:1-2)
Igyekszünk, hogy olyan gyülekezet legyünk, amelyben minden hívő együtt munkálkodik a gyülekezet céljai érdekében, hogy az emberek megismerjék Jézus Krisztust, Isten dicsőségére. Egymásért felelősséget vállaló, egymás lelki növekedéséért munkálkodó, Krisztust követő tanítványokat nevelő közösség kívánunk lenni, ahol ebben a munkában a közösség minden egyes tagja közösen részt vesz (1Pt 4:10).
A körülöttünk élő emberek és a társadalom egésze iránti elsődleges hivatásunk az evangélium hirdetése, továbbadása. Ugyanakkor ezzel összhangban, ezt elősegítve, lehetőségeink szerint egyéb módokon is szeretnénk képviselni a társadalomban Jézus Krisztust mint a Királyt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, és akinek a királysága eljöveteléért imádkozunk (Mt 6:10). Arra hívjuk az embereket, hogy rendeljék alá magukat Isten igazságos törvényeinek az élet minden területén (Zsolt 2:10-12). Fontosnak tartjuk, hogy kiálljunk olyan, társadalmi szinten megnyilvánuló gonosz tevékenységekkel vagy törekvésekkel szemben, amik semmibe veszik vagy le akarják rombolni az Isten által meghatározott jó rendet (2Móz 1:17; 3Móz 18:21-25; 1Kir 21:19-26; Péld 24:11-12; 31:8-9; Ézs 1:17; Dán 3:16-18; 6:11; Mt 14:4; ApCsel 4:19).
Fontosnak tartjuk, hogy igyekezzünk részt vállalni a világmisszióban, hogy az evangélium az egész világon minden néphez eljusson, olyan területeken is, ahol még nem ismerik Jézus Krisztust (Róm 15:21), és így az Úr Jézus nagy misszióparancsa teljesítve legyen (Mt 28:19-20).
Hisszük, hogy a nagy misszióparancs megvalósulásának a biblikus mintája alapvetően az, hogy egy biblikus elöljárósággal rendelkező biblikus gyülekezet kiképez olyan embereket, akik alkalmasak arra, hogy maguk is elöljárók legyenek, és kiküldi őket, hogy ők egy újabb biblikus gyülekezetet plántáljanak, hogy ugyanezt folytassák (ApCsel 13:1-3; 2Tim 2:2).
